4. Fejezet

Sziasztok!:) Sajnálom hogy tegnap nem hoztam új részt,

de időm sem volt gép elé ülni az iskola miatt...Ezért kárpótlásul

a tegnapi, és a mai részt is leírom nektek!:3 

Na de nem húzom tovább az időtöket, jó olvasást♥:)

------------------------------------------------------------------------------------------

~Szeptember 5. Csütörtök~ 

Anna már sokkal furcsább mint volt. Rose.. Hát róla semmit se tudok, már tegnap óta nem jön iskolába. Mikor elmegyek hozzá, a szülei azt mondják hogy nem akar velem beszélni azok után, amit tettem. Nem tudtam miről beszélt Rose, de egy percre megfordult az is a fejembe hogy talán tudja ogy elvettem a levelet Anna padjából. De honnan tudta volna? Nem látta hogy kutattam Anna padjába. Lehet, hogy a többiek elmondták neki, de ők nem ilyen "aljasak" . Lehet hogy valaki látta hogy kutattam Anna padjába, és elmondták neki. Bár.. Rose nem lenne ilyen önző velem soha, és egy iskolai napot sem hagyna ki, mert odáig van az iskoláig. Minden percben ha teheti, tanul. Rose egy olyan fajta lány, akit nem lehet olyan könnyen átverni se becsapni. Már az is megfordult a fejemben, hogy Anna úgymond, megbűvölte. És hogy ezt honnan veszem? Rendkívül furcsa volt szerdán az a vér szag, ami ráadásul Annáék házából jött, és még az is furcsa, hogy Danielék első látásra "beleszerettek" de amikor nem látják Annát tök normálisak, nem áradoznak róla. De mi lehet velük örökké az iskolában?! Csak nekem furcsa? 

Szerda este hajnalban arra keltem fel, hogy megint büdös volt. Amikor Anna jön az iskolába, örökké az árnyékos helyeket keresi, és ha akad módja, a napot kerüli. Ha testnevelésen kint vagyunk, Anna bent van Rose-al. Ennyire még senki se került engem, és hogy egy ember ennyire furcsa legyen, tehetség kell. Nem bírtam tovább, elmentem Rose-hoz. A szülei mondhatták azt, hogy nem akar velem beszélni, engem nem érdekelt. Akkor is felmentem hozzá, és elmondtam neki mindent! Rose szobájának az ajtaját becsaptam mögöttem, és nekiálltam a mondandómnak.

- Nem érdekel hogy mit mondasz, innen addig nem megyek sehova,

míg nem tisztáztunk egy két dolgot!

- Tűnj el a szobámból! Nem érdekelsz, felfogtad?! - mondta Rose idegesen.

- Nem megyek el, mert ezt tudnod kell, érts már meg! Elmondom azt amit akarok, és

válaszolnod se kell rá. De tudnod kell! És tarthatsz akármilyen hülyének, bunkónak,

egyszóval leszarom!

- Jó, mond! De utána menj el!

- Első sorban is mért nem jössz iskolába?! Soha nem hagynád ki a sulit holmi betegség miatt

sem! Te nem ez a fajta lány vagy Rose!

- Hagyjuk, nem fontos hogy miért nem megyek! Mond a többi mondandód, persze ha van!

- Oké. Második sorban is: Anna nagyon furcsán viselkedik, olyan furcsán, ahogy egy normális 

ember nem tud.! Nem tudom mi a furcsa Annában, de ki fogom deríteni! Akkor arról ne is 

beszéljünk, hogy szerda este vér szag volt a szobámba, ami Annáék házából jött! És ezt Beck-ék

is tudják bizonyítani, ha nem hinnéd el! És most megyek, nem kell válaszolj ha nem akarsz!

- Figyelj. Tudom, hogy Anna furcsán viselkedik, mert én is látom amit látok. És hiszek neked,

mert én is látom hogy valami nem stimmel Annával. De légyszi most menj el, egyedül szeretnék

lenni egy kicsit.

- Rendben, szia!

- Szia!

De hát ha Rose is látja hogy Anna furcsa, mért van vele? Ezt nem értettem. Mire hazamentem, sötét volt, így vacsoráztam, tévéztem és lefeküdtem aludni.

~Szeptember 6. Péntek~

A nap, amikor minden tök jó, és senki nem tudja elrontani a kedved, eszméletlenül jó érzés! Gondolom már ti is találkoztatok ezzel az érzéssel. Reggel a szokásos időben keltem fel, és a szokásos dolgokat csináltam meg. Minden a maga módján ment. Az iskolában az órák is olyanok voltak, hogy szinte nem is tanultunk. Vagy osztályfőnökim volt, vagy Informatikám vagy pedig Matek,Nyelvtan,Német. Ezeken az órákon szinte nem is tanultunk, jóformán semmit se csináltunk. Egész nap próbáltam elkerülni Annát, ami sikeresen ment. Anna olyan fajta lány, akit nem érdekel senki, saját magán kívül. Kissé egoista, mert egész nap azzal foglalkozott, hogy a smink-e gyönyörű legyen, meg hogy ennyire foglalkozik az öltözékével. De amikor odamentem a padjához, és elmondtam neki hogy mindent tudok róla. Illetve nem mindent, de nem adom fel a kutakodást.

Amint vége lett az iskolának, Daniel utánam futott.

- Sophi várj, mondanom kell valamit.

- Mit?

- Az a helyzet, hogy... hogy szeretlek Sophi!

- Hogy, hogy mi?!

- Jól hallottad. szeretlek.

• És megcsókolt.

Nem tudtam hogy mit szóljak, csak néztem Danielt, és megöleltem. Szerelmes vagyok belé, és voltam is. Nem tudtam mit mondjak neki, ezért csak egy szimpla "SZERETLEK" szó jött ki a számból és megcsókoltam. Hazajött velem, apának mindent elmondtam. Azt mondta hogy ne legyen az, hogy egy hét múlva ki dob engem Daniel, mert akkor csak összetörné a szívem. De hittem Danielnek, és hittem, hogy az életem jobb lesz. Annát meg megpróbálom elfelejteni, és új életet kezdeni. Kiiratkozok az iskolából, és megpróbálok új életet kezdeni. De ha Anna még furcsább lesz, kénytelen leszek visszamenni a régi iskolámba, és tovább figyelem Annát.