10. Fejezet

Zayn, és a veszekedésünk.

Reggel, amikor felkeltem, azt hittem a napom csak jobb, és jobb lehet, ekkor az a perc csak egy röpke élmény volt. Ekkor betoppan Zayn, majd azzal vádol hogy megcsaltam.
- Minek kellett ezt csinálni? - mondta Zayn dühösen.
- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem csodálkozva.
- Ó, szóval le is tagadod?
- De, mit ?! Miről beszélsz?! - kérdeztem kissé dühösen.
- Megcsaltál!
- Hogy mi ? Ezt ki mondta neked?
- Rose.!
Amikor ki mondta Rose nevét, azt hittem ott helyben elájulok vagy valami. Ki mentem a szobámból futva, magam mögött az ajtót becsapva. Egyből elmentem Rose-hoz, hogy mit képzel magáról, ekkor a válasza az volt, hogy nem ő volt.
De hát akkor ki lehetett?! Nem ismerek más Rose-t ...
"Azt hiszem, ennek a hazugságnak utána kell járnom!" - gondoltam magamba. De, kivel csaltam volna meg? Harry-vel? Nem tudtam hogy abban a pillanatban mit gondoltam, vagy mit kellett volna gondoljak. Utána kellett járjak ennek az egésznek, de ezt csak úgy tudtam meg tenni, ha figyelem az iskolába egész nap Rose-t, máskülönben semmire se jutok.. Nem tudtam hogy ki mondta ezt Zayn-nek, holott, más Rose-t nem is ismerek itt.
Reggel az iskola felé tartva, találkoztam Clara-val, Sean barátnőjével.
- Szia. - mondta Clara "settenkedve".
- Szia. Hát te meg mit keresel itt? Nem is szoktál velem szóba állni...
- Nem emlékszel ?! "Rose"! - mondta Clara "gonoszan"..
- Mond, ugye nem igaz az, amire gondolok? Te vagy áll neven Rose?!
- Ohh, hát végre rájöttél. azt hittem hülyébb vagy mint aminek tűnsz.
Majd jött Sean, aminek a vége sírás lett, majd elrohanás, suliba nem menés, senkivel se beszélés.
- Hahii. - mondta Sean
Nem köszöntem vissza, csak elrohantam sírva, suliba se mentem , nem akartam látni senkit. Még Zayn-t se.. Egy világ omlott össze bennem.' - ahogy tartja a mondás. De miért csinálja ezt velem Clara?! Szakított Zayn-nel, és, ahogy én tudom, már nem szeretik egymást, vagyis ahogy Zayn állította.. És, mi van ha Zayn táplál Clara iránt valami érzelmet még? Amúgy is..Most tanában furcsán viselkedik. És, elképzelni sem tudtam, hogy valami lenne közöttük, vagy hogy Zayn megcsaljon.. Zayn nem az a típusú fiú, hogy ha az egyik nem jó, jön a másik.Nem. Ő különleges, mégis szeretni való, de a szíve olyan, mint senkié. Tiszta szívből szeret minden kedves rajongóját, sőt, azokat is szereti akiket eddig még nem is ismer. Vegyünk pl. engem.. Eddig nem ismert, és most együtt vagyunk, vagyis szerintem együtt vagyunk. A reggeli támadása után, el nem tudom képzelni, hogy mit gondol perpillanat rólam...A lényeg az, hogy Zayn állítása alapján szakítottak. De akkor mi baja Clara-nak velem??!..
Séta közben összetalálkoztam Harry-vel, aki láthatólag nagyon megnézett.
"Srácok menjetek, majd otthon találkozunk! Sziasztok!" - Kiáltotta a többiek után. Oda jött hozzám, meg kérdezte hogy mi a baj, én meg válasz helyett könnyeket hullattam. Harry átölelt, és megkérdezte hogy mi a bajom.. De az én válaszom csak annyi volt hogy "nem fontos". Továbbmentem a "mi a baj?" kérdések elkerülése végett, de Harry jött utánam, majd amikor utolért, megfogta a kezem. Mikor megfogta a kezem, az én reagálásom nem más volt mint hogy pofon vágtam szegényt. Mi mást kellett volna tegyek? Hirtelen nem tudtam más reagálást kreálni -úgymond-.
Harry csak nézett rám, majd két perc múlva újra megfogta a kezem, de ezúttal nem vágtam pofon, hanem örültem hogy valaki végre igazán "sugározza" a szívéből a szeretetet, hogy szeret vagy valami, nem úgy, mint Zayn. Azt hittem, ott helyben összeesek, de nem. Miután Harry megfogta a kezem, rá egy percre elragadott az, hogy ő tényleg szeret, és látszik is rajta, így megcsókoltam. Nem tudom, hogy mi ütött belém, csak azt tudtam, hogy vele akarok lenni.

Eltelt egy hét, amióta Zaynt megcsaltam. Reggel 8 órakor ki mentem az újságért, és a címlapon megláttam azt a képet, ahol Harry-vel csókolózunk. "KI a franc fotózhatott le minket?!" - gondoltam magamban. Ekkor eszembe jutott Clara, mert ő volt annyira kibukva hogy együtt vagyok Zayn-el, és azóta szekál, piszkál.
Felöltöztem, és elmentem Clara-hoz, és bekopogás helyett benyitottam, és felfutottam Clara szobájába. Ekkor benyitottam. Amikor benyitottam, láttam, hogy Zayn-el enyelegnek az ágyban. Sírva fakadtam.
- Ti meg mit műveltek ?! Látom Zayn, ennyire szeretsz! Hogy lehetsz ilyen köcsög velem ?! - mondtam sírva.
Amikor meglátttam hogy enyelegnek, és a mondandómat elmondtam, sírva futottam ki a házból. Zayn utánam futott, az utca közepén megfogta a kezem.
- Most mi bajod? Te meg csókolóztál Harry-vel, ezért úgy gondoltam ha te megtetted, én is megteszem..
- Oké.. De pont Clara-val!? - Mondtam rekedt hangon a sírástól.
Ebben a percben nem tudtam mit gondolni, így elfutottam.
"Sophi, várj!" - üvöltötte utánam Zayn. De én úgy csináltam, mintha meg se hallottam volna, csak futottam, és futottam a végtelenbe.. 

9. Fejezet

Első sorban is, szomorú vagyok, hogy 4 hagyd abba pipát kaptam, és csupán 3 olyant, ami valamilyen szinten biztató. Hát, nem tudom mik lesznek a következő napokban, lehet, hogy törölni fogom a blogot..

Jó olvasást. Szilvii.xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

A koncert

Eljött a koncert napja is. Elképesztően izgultam, valamilyen szinten még ideges is voltam. Hogy miért? Nem tudom. Talán azért, hogy mit szólnak a többiek hogy együtt vagyok Zayn-el. Hmm. Rose, meg azt mondja hogy ne izguljak. Már mért ne izguljak? Van rá okom. Amióta Londonba költöztem az életem kissé furcsa, de mégis jó. Jobb lett, mint volt! 

Zayn átjött délelőtt, hogy elmondja hogy mikor kezdődik a koncert.

- Szia Sophi! A koncert 14:00 órakor kezdődik. Remélem el tudsz jönni! - mondta Zayn

- Szia. Persze, el tudok menni, ne azon múljon az egész koncert hogy én ott leszek e vagy sem.

Majd az arcomra nyomott egy puszit, és azt mondta siet, úgy hogy megy.

* délelőtt, 9:00 *

Mivel még volt elég sok időm, hogy készülődjek meg minden, ezért felhívtam Rose-t hogy nincs e kedve elmenni a parkba. Úgy is kellett vele beszéljek, ezért arra gondoltam hogy ezt miért is ne tehetném meg a parkban?! 

Rose átjött, ezért egyből "elővettem" a témát, hogy jöjjön el a parkba, és ott mindent közlök vele.

Fogtuk a biciklinket, és lebicikliztünk a parkba ahol nagyon jól szórakoztunk. Majd közöltem vele, hogy a koncert 14:00 órakor kezdődik. Nem válaszolt semmi mást, csak egy "Jó"-t.
- Rose, van valami baj?!
- Nem nincs. Mért??
- Mert olyan furcsán viselkedsz.
-Ki? Én? Ugyan már..
Majd jött egy öregember, egy kislánnyal, aki látszólag el lett rabolva.
- Uram, maga mit művel ezzel a kislánnyal?
Nem válaszolt semmit, csak elfutott.
Rose azt mondta hogy neki haza kell mennie, majd felpattant a biciklire és elviharzott. "Valami baja lehet" - gondoltam magamba.
Én is hazamentem, és egész délután 14:00 óráig a gép előtt ültem, vagy feküdtem az ágyban és néztem a plafont és gondolkoztam hogy érdemes e elmenjek a koncertre..

* délután 14:00 *

Amikor odaértem a koncertre, Rose még nem volt ott, ezért hátra mentem a fiúkhoz hogy nem e látták, vagy nincs e ott.
Ekkor a fiúk épp gyakoroltak a koncertre.

Hát amikor beléptem a szobába, ahol gyakoroltak, és megláttam ezt, hát elröhögtem magamat. Nem tudtam hogy mit kéne gondolnom. De egyről a kettőre nem tudtam lépni a röhögéstől. Meg se tudtam szólalni, és már indultak is a koncertre, és én előre mentem a közönségbe. Első sorba álltam, mert ugye oda szólt a jegyem. És Rose-é is.
A koncert elkezdődött, majd nagy sikítás és elkezdett énekelni Harry.

Amikor elkezdett énekelni Harry, a közönség el hallgatott, és csak nézték az 1D-t. Csak néztem Zayn-t és csak néztem, és végül bevallottam magamnak hogy tényleg, teljes szívemből szeretem. Majd Zayn felhívott a színpadra, és elmondta mindenkinek hogy együtt vagyunk. A színpad kellős közepén képes volt megcsókolni. Hát nem tudtam hogy mit mondjak erre. Amikor folytatták a koncertet lementem a színpadról és mindenki engem nézett. Nekem adták a legjobb széket, így nem kellett abba a rozoga székbe ülnöm.

* 1 óra elteltével *

1 óra elteltével a koncertnek vége lett. Amikor hazamentem szóltam apumnak, hogy átmegyek Rose-hoz mert nem jött el a koncertre. Lemaradt minden élményről így.
Amikor átmentem a szülei azt mondták nincsen itthon, elment a koncertre.
- Én nem találkoztam vele.. - mondtam Rose anyukájának kissé ijedten.
- Hát akkor nem tudom hol lehet .. -és rám csukta az ajtót minden "szia" nélkül ...
Mikorra hazaértem besötétedett. Amikor hazaértem köszöntem apumnak és felmentem a szobámba. Amikor beléptem a szobám ajtaján ott ült Zayn, és elmentünk fürdeni együtt. Majd lefeküdtünk aludni. És utána minden történt a maga módján.

8. Fejezet

Sziasztok! Késve ugyan, de itt van a nyolcadik
fejezet is! Tudom, nagyon sokat késtem vele,
de itt az iskola, így nincs időm blogolni is..:c

-------------------------------------------------

Nem foglalkozok vele. Belefáradtam. Abbahagyom.

"Nem foglalkozok Annával többet. Nem. Belefáradtam, hogy mindig csak gyűlnek a halott emberek a házukba. Nem. Ebből elég volt most már. Nem folytatom tovább. Ezzel csak magamat teszem tönkre." - gondoltam magamba.

Soha nem akarok többet tudni Annáról. 

Újból elköltöztünk. Újból új iskola. És újból a régi jól bevált beilleszkedés. 

Most Londonba költöztünk.

Amikor Londonba költöztünk, és találkoztunk az 1D-vel, a szám "tárva" maradt. Hihetetlenül jó érzés az 1D-vel találkozni ÉLŐBEN, és nem csak a gép előtt ülni, hallgatni a zenéiket, és közben a képeiket nézni. Ez az érzés olyan váratlanul jött. 

Amikor mentünk az a ház felé, amelyiket apám meg vette, közben zenét hallgattam. Gondolom tudjátok, hogy az 1D-t hallgattam, mivel ők a kedvenc bandám.

Szóval, amikor láttuk az 1D-t London utcáin sétálva, azóta azt sem hittem el, hogy ez valóban meg történt - igaz, van lehetőségem találkozni a többi kedvenc bandámmal is. Legalábbis remélem. 

" I think it went oh, oh, oh 

I think it went yeah, yeah, yeah 

I think it goes oh " - szólt a fülemben a Best song Ever című zenéjük. 

* Egy hét elteltével *

Egy hete lakunk itt. Az életem sokkal jobb, most, hogy Anna nincs a képben - és ennek nagyon örülök. Daniel-el ma hogy 1 éve vagyunk együtt. A legtöbb szerelmes pár - vagyis akiket én ismerek - 4 hónapnál tovább nem bírta. Szerintem ez az 1 év volt életem legjobb éve.

Ebben az 1 hétben nagyon sok minden történt velem. Köztük Annát el is felejtettem - még csak nem is gondolok rá. Hogy őszinte legyek, nem is érdekel.

* Két hét múlva *

Két hét múlva Daniel közli velem, hogy nem akar már tovább velem járni. 

- Sophi, beszélnünk kell. - mondta Daniel kissé remegő hangon. 

- Oké, mond.

- Szóval.. Nem bírom már tovább. Nem szeretlek már úgy, ahogy 1 évvel ezelőtt. - mondta könnyes szemmel.

- Szóval, szakítasz velem? - mondtam sírva.

Majd Daniel becsapta maga mögött az ajtót, és elment. 

Nem tudtam, hogy mi volt a baj, hogy szakított velem. Én úgy szerettem, ahogy még senki soha. És ezt érdemlem tőle!?

Felhívtam Rose-t, hogy jöjjön át, menjünk el sétálni. 

* A telefon kicsöng. *

- Szia. Rose, te vagy az?

- Szia Sophi. Igen én. Miért, mi a baj?

Majd sírva fakadtam.

- Gyere csak át, és menjünk el sétálni, útközbe mindent elmondok. 

Amint át jött, fel futott a szobámba, és elmentünk sétálni. Út közbe mindent elmeséltem neki.

- Csak azt az egyet nem értem, hogy miért szakított velem. - mondtam még mindig sírva.

- Sophi, ezt én sem értem.

Miközben sétáltunk, találkoztunk az 1D egyik fiú tagjával, Zayn-el.

- Héé, csajok! - ordított Zayn az utca másik oldaláról.

- Igen?! - kérdezte Rose.

- Nincs kedvetek sétálni?

- Ó, uram atyám! De, de van! - mondtam vigyorogva.

A második hét rettenetesül jól telt, attól eltekintve hogy Daniel szakított velem. De megfogadtam, hogy nem fogom visszafogadni viszont. 

" Ő cseszte el, hát igya meg a levét!" - gondoltam magamban.

Rose egy óra múlva közölte, hogy neki haza kell mennie. 

- Skacok, nekem haza kell mennem. - mondta Rose

- Oké menj nyugodtan, de előtte add meg a telefonszámod cica. - mondta Zayn "romantikusan".

Majd míg Rose megadta a telefonszámát, félrevonultak. 1 perc várakozás után Rose hazament, és Zayn vissza jött hozzám.

Közölte velem, hogy szerelmes belém. Nem hittem e fülemnek, komolyan mondom.

Majd megcsókolt.

Mielőtt elköszöntünk egymástól, adott két koncert jegyet a holnapi koncertjükre. Első sorba szóltak a jegyek. Az egyik jegyet megtartottam magamnak, míg a másikat odaadtam Rose-nak hogy jöjjön el velem.

Zayn a telefonszámom is elkérte, így én boldogan adtam meg neki. 

" I wanna hold you, wanna hold you tight 

I wanna hold you, wanna hold you tight (Oh Yeah! ) 

I wanna hold you, wanna hold you tight 

Yeah, teenage kicks right through the night! " - szólt a fülemben a dal a hazafele vezető úton.

Mérhetetlenül boldog voltam ezek után.

Amint hazamentem, Rose átjött, és kifaggatott hogy mi volt. Elmondtam neki hogy csókolóztunk, hogy elkérte a telefonszámom és hogy adott két jegyet a holnapi koncertjükre amik az első sorba szólnak. Az egyik jegyet oda is adtam Rose-nak, aki boldogan el is fogadta.

7. Fejezet

Sziasztok, drága olvasóim! Meg érkeztem a hetedik fejezettel, remélem

tetszeni fog!:) No de nem is húzom tovább az időt.:3 Jó olvasást. x)

-----------------------------------------------------------------------------

Mi lehet az a fontos dolog?!

Tegnap este óta félek. Legfőképp azért, mert hullák alá kellett bújjak. Nem hittem még most se el, hogy ezt meg tettem. De nem adhatom fel a keresést. Daniel reggel felkeltett, mert látta ahogy Anna a házunk előtt áll, és nézi az ablakomat. Megijedtem, ezért odamentem megnézni hogy még mindig ott áll e, és ott állt még mindig, majd amikor meglátta hogy ott vagyok rám mosolygott. Hirtelen el kezdtem félni. 

" Lehet hogy rájött hogy jártam a házukba tegnap este?" - gondoltam magamban.

De ez lehetetlen, nem láttak meg a hullák alatt. És ha mégis? Máma semmi kedvem sem volt iskolába menni, mert féltem. Apum azt mondta nem kell menjek ha nem akarok, mert meg érti hogy félek. Daniel se ment, mert itthon akart maradni velem. Nem szeretett volna egyedül hagyni itthon, nehogy valami bajom essen. Fél kilenckor Anna ismét ott állt a házunk előtt, és nézte az ablakomat majd rám mosolygott.. ISMÉT..El sem tudjátok hogy mennyire féltem. Ez a félelem idegileg és testileg is kikészített. Már közel voltam ahhoz, hogy elájuljak. Nem tudom mi volt velem, de ezt inkább hagyjuk ... 

**

A szobámban ülve el kellett gondolkodjak azon, hogy fojtatom e ezt az egészet, vagy inkább abbahagyom? Nagyon nehéz döntést kellett hozzak, mert ha rosszul döntök az a baj, ha jól az a baj .. Mert ha jól döntök valakinek csalódást okozok. Ha pedig rosszul, akkor magamnak. Nem tudtam mi tévő legyek.. Se naplóm, se semmim nem volt, amibe le tudnám írni a gondolataimat anélkül, hogy valaki el ne olvasná...

Egy óra után, meghoztam a döntést.. Nehezen ugyan, de meg! Folytatnom kell ezt az egészet, mert addig úgy sem alszok nyugodtan amíg meg nem tudom, hogy milyen titkot őriz Anna. Nem vagyok úgymond, titok függő, de ezt tudnom kell, mert ez miatt viselkedhet úgy ahogy Anna. 

Rossz volt ott állni Annáék házába, miközben leszúrtam egy embert és ordítva, sírva futottam ahogy csak bírtam. El kellett hogy menjek sétálni hogy ki szellőztessem a fejemet.

- Daniel el mentem sétálni! Majd jövök! Szia, puszi szeretlek.

- Rendben, menj nyugodtan. Szia, puszi szeretlek.

Majd becsapva az ajtót mögöttem, elmentem otthonról. Az utcán sétálva rájöttem, hogy az az egy megoldás van Anna titkának a felderítésére, ha megszerzem valahogy azt a kis dobozt. De hogyan ?! Annáék háza volt a következő. Ezért megfordultam, és hazamentem. Otthon csak egy kis levélt találtam, amit Daniel írt.

" El kellett menjek, majd jövök!

Puszi, szeretlek!

            - Daniel "

De mi dolga lehetett Danielnek? Eddig ha volt valami dolga mindig el mondta, de most egy "boltba mentem" mondatot se tudott írni .. Mi lehet a baja ?! Ááá, nem töprengek ezen.. Majd ha hazajön, megkérdezem azt a "fontos" dolgát.. Addig lefekszek aludni.
De ielőtt lefeküdtem, megkérdeztem magamban: "Mi lehet az a fontos dolog?!"

6. Fejezet.

Sziasztok, drága olvasóim♥ Rettenetesen örülök a
6 feliratkozómnak, ami nem rég lett meg!♥ *.*
Na de nem is húzom tovább az időtöket. Jó olvasást♥

------------------------------------------------------------------------------------

Sophiék mikor elköltöztek Londonba, azt nem vették figyelembe, hogy Anna követni fogja őket. Reggel, 7 órakor Sophi elindult az iskolába, és közben gondolkozott hogy milyen lesz új lánynak lenni..Útközben összetalálkoztam Rose-val Daniel-el, Austin-nal és Beck-kel. Az iskola felé menet közben, furcsa szag csapta meg az orrunkat. Olyan szag, ami egy héttel ezelőtt csapta meg az orromat. Ekkor az eszemben megfordult az is, hogy Anna ideköltözött. De vajon miért költözött volna ide? 

Ezt el mondtam a többieknek, de azt mondták hogy ne hülyéskedjek.

- Nektek nem fordult meg a fejetekben az, hogy Anna ide költözött? - kérdeztem elgondolkodva.

- Nem. Ne beszélj hülyeségeket.. - mondta Austin.

- De..De ez a bűz..A furcsa képzelődéseim..Nem lehet véletlen!

- De, lehet véletlen! És ne beszéljünk most Annáról.. - mondta Beck.

Ekkor beértünk az iskolába. Mindenki minket bámult.Nem tudtam hogy mi olyan érdekes rajtunk hogy mindenki bámult. 

- Két hét múlva -

Na szerintetek kit láttam az utcán? Azt hittem az ijesztő kalandunk véget ér amint elköltözünk, de nem..Honnan tudhatta hogy Londonba költözünk? Ezt nem értettem... Hogy fordulhatott ez elő?! 
Az iskola második hete, és mi még mindig idegenek vagyunk ebben az iskolában...Egész suli idő alatt Anetton járt  az eszem. Miért jött utánam?! Mit akar tőlünk?!
Miután vége lett az iskolának, Sophi a szobájában ülve gondolkozott hogy mit keres itt Anna.
Sophi apukája felkiabált hogy el megy, majd jön. 
Oké - válaszoltam.
Apám este 6 óra után sem jött haza. Azt hittem valami baja esett, így ki derítettem hogy hol laknak Annáék. Miután kiderítettem hogy hol laknak, gondoltam másnap este elmegyek hozzájuk. Úgymond megint betörök este. Ezt szombat estére terveztem, mert akkor nincs iskola.

Szombat este. Eljött ez a nap is. Nem tudom, hogy miért teszem ezt, de abban biztos vagyok, hogy muszáj megtudnom az igazságot. Hogy Anna miért viselkedik ilyen furcsán. Amikor elmentem Annáék házához, a házuk előtt lévő bokorba elbújtam, hogy megvárjam hogy elmenjenek. Sophi a bokorból leskelődve várta hogy elmenjenek Annáék. Egész végig azon gondolkoztam, hogy készen állok e erre a lépésre.? De úgy éreztem hogy készen állok. Fél óra múlva Annáék elmentek a házból, így lecsaptam a lehetőségre hogy ismét kutassak a házukba. Az ajtó ismét zárva volt. Egy ablak se volt nyitva. Hirtelen észre vettem egy vasrudat, amivel fel tudtam feszíteni az ajtót. Mikor az ajtó kinyílt előttem, a testemet rettegés vette körül. Az ajtón belépve hullák vettek körül, ahol aztán egy idegen támadt rám. Láttam egy kést a földön, azt megragadtam és az idegent leszúrtam. Sírtam, üvöltöttem. 

"Mit tettem vele?" - gondoltam magamban miközben sírtam. Egyszer csak hallottam Anna hangját. Már nem volt időm kifutni a házból, így muszáj volt elrejtőznöm. Nem volt más választásom, mint hogy a hullák alá bújjak. Nem tudom miért jöttem ide.. Egy embert hoztak, majd megölték. A sikítását hallottam csak, nem láttam hogy hogy ölték meg. Miután Annáék elmentek megint, fogtam az alkalmat, és kibújtam a hullák alól. Sikeresen kibújtam a hullák alól, hazafutottam. Ahogy csak bírtam futottam sírva. Hazaértem és apám még mindig sehol sem volt. Felmentem és lefürödtem. Egyszer csak kopog valaki az ajtón. Nagyon megijedtem. Aztán mikor kiabált, felismertem a hangját. Daniel volt az. Hirtelen nagyon megkönnyebbültem. Aztán végül apám is megjött, így nyugodtan feküdtünk le Daniel-el aludni.

5. Fejezet

Sziasztok! Így délben meghoztam az új részt,

ami remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást, puszi!

----------------------------------------------------------------------

2013.09.07 / Szombat reggel Daniel-el, és a szakításával.

Szombat van. Reggel már 8 órakor fent voltam Daniel-el, mert nem tudtunk aludni. Az volt a baj, hogy egy hét alatt hozzászoktunk ahhoz, hogy korán fent vagyunk, ezért voltunk fent már 8 órakor. Apám csak csodálkozott hogy ilyenkor már fent vagyunk. De hát nem mindenki tud aludni 11 óráig, vagy tovább.. A sokáig alvás amúgy sem az én stílusom, de most még inkább nem. Egész éjjel azon kattogtam, hogy mi lesz Rose-val ha elmondom neki hogy nem járok már ebbe a suliba. Vajon képes lenne az öngyilkossághoz menekülni, folyamodni?.. Bár Rose meg fogja érteni. Vagyis csak remélem hogy meg fogja érteni. Daniel-el folyton azon beszélgettünk hogy mi lesz Annával ha én elmegyek ebből a suliból, mert ahhoz elég jól ismerem Annát hogy elcsábítsa Danielt.. Lehet hogy rossz ötlet lenne elmenni?!.. Ezen még gondolkoznom kellene egy kicsit, mielőtt meghozom a döntést. Danielt nem akarom itt hagyni Anna miatt. Ha itt hagyom az iskolát Rose összetörik. Ezer olyan dolog van, ami miatt rossz lenne elmenni. De ha rosszul döntök? Vagy ha jól? Ááá, nem tudom. Nem tudom eldönteni, hogy mi tévő legyek. Anna olyan lány, aki nem szeret kibékülni. Lehet észre vette hogy eltűnt a padjából e levél.
Amikor rátaláltam a levélre, találtam egy kis dobozkát is, amit sajnos már nem volt időm elvenni. Inkább nem megyek el ebből az iskolából, mert ha akad egy olyan pillanat hogy azt a dobozt el tudom venni, akkor lehet hogy fény derül Anna nagy titkára. Rose valamit titkolhat, mert láttam rajta hogy ő tud valamiről, amiről én nem. De mi lehet az a titok?! Jobb lesz ha elmegyek este Annáék házához, és körülnézek a házukba egy kicsit. Tudom, hülye és rossz ötlet, de ha ez az egy módja van annak hogy kiderítsem hogy miért jön ez a bűz a házukból, és hogy miért viselkedik Anna ilyen furcsán, akkor muszáj ezt megtennem.. Nincs más választásom, vagy ha van is nem találom. El kell mondjam Danielnek, nem hazudhatok a szemébe, mert nem akarom hogy a kapcsolatunk egy hülye kis hazugságon alapuljon. Nem is akarom hogy ilyen hamar véget érjen. 
Daniel átjött hozzánk, így muszáj volt elmondanom neki. Ideges voltam, és egy kicsit féltem is hogy mit fog mondani.

- Szia - mondtam idegesen.

- Szia Sophi. Mi a baj? Látom hogy valami bánt..

- Semmi. Csak... Csak el kell mondanom neked valamit, aminek nem fogsz örülni szerintem.

- Na már alig várom.. *és leült az ágyra*

- Figyelj...Ma este hajnalban, azaz 00:00-órakor, átmegyek Annáék házába, úgymond betörök 

hozzájuk. Muszáj megtudnom hogy mit titkol ennyire Anna. És most mondj akármit, mert tudom hogy hülye ötlet, de nincs más választásom. Ha van is, nem találom.

- Mi a franc?! Nem ebben egyeztünk meg Sophi! Állj le, mert ha nem hazamegyek! De utána nem kell keresned se hívnod! - mondta dühösen felpattanva az ágyamról.

* elkezdtem sírni *

- Nem tudok mit csinálni. És ha most hazamész, és nem szurkolsz hogy ne essen semmi bajom, elfelejthetsz örökre! Nem hiszem el, hogy nem tudsz megérteni egy kicsit se!

- De nem érted meg hogy... Ááá, hagyjuk! 

- Mondjad csak nyugodtan.!

- Tudod mit? Ez a kapcsolat így nem fog működni, és az se érdekel ha máma hajnalban meghalsz!

- Ugye ezt most te sem gondolod komolyan? 

- DE! Nagyon is komolyan gondolom!

- Szóval eljutottunk idáig hogy szakítasz velem!..

- Te akartad ezt Sophi! Na én mentem. Nem kívánok sok szerencsét se! Szia! - mondta dühösen Daniel.

- Menj a francba te nyomorék! - Mondtam sírva.

Nem hittem el, hogy idáig el fogunk jutni. Hogy Daniel szakít velem egy apróság miatt. Bekapcsoltam a laptopom, felmentem facebookra, és át állítottam a családi állapotomat "Kapcsolatban" helyett "Egyedül álló"-ra .. Jöttek sorban a kommentek hogy mi történt mi történt.. 

Amikor az utolsó kommentet olvastam..Meglepődtem..Hogy miért? Mert Anna írta.

A kommentben a következő állt:

"Daniel végre az enyém lehet! És te végre eltűntél a képből!"

Nem hittem a szememnek. Fel akartam hívni Danielt, hogy ezt elmondjam neki, de akkor eszembe jutott hogy szakított velem. A laptopomat a földhöz vágtam, és be ültem a szobám egyik sarkába sírva. Nem akartam elhinni a történteket. Este hajnalba kinéztem az ablakon, és láttam hogy Annáék elmennek valahova. Így kaptam az alkalmat és kiszöktem a házunkból át Annáék házába. Az ajtó zárva volt, és akkor láttam hogy az egyik ablak nyitva van. Mikor bemásztam az ablakon, sírva menekültem ki a házból, mert a plafonról emberek lógtak, a fejük levágva. És ömlött a vér belőlük. Hazarohantam. Akkor felfutottam a szobámba, és kinéztem az ablakon. Épp jókor futottam haza, mert akkor jöttek meg Annáék. Két percre az is megfordult a fejembe, hogy ha ott maradok akár én is meghalhatok. Ekkor muszáj volt felhívom Danielt, akár szakított velem akár nem. Megkértem hogy jöjjön át, mert voltam Annáék házába és most nagyon félek egyedül. 

Ekkor Daniel átjött, és elmeséltem neki mindent.

- Istenem.. Jó hogy nem esett semmi bajod drágám! - mondta Daniel és megcsókolt.

- Most akkor nem szakítasz velem?

- Nem, mert annyira szeretlek, hogy nem tudlak elfelejteni.

- Én se kicsim! Szeretlek!

Daniel nálunk aludt. Éjjel történt ami történt. Ezt már nem kötöm az orrotokra. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Annáék elmennek ismét. De nem mentem át hozzájuk, mert nem mertem. Bevallom, féltem. Daniel, Austin, Beck, Rose és én új iskolába mentünk és el is költöztünk Londonba. De itt a kalandunk még nem ér véget.

Sokkal rosszabb dolgok történnek itt velünk, mint ahogy azt ti csak gondolnátok!

Hogy miért? MERT ANNÁÉK LONDONBA KÖLTÖZNEK!

4. Fejezet

Sziasztok!:) Sajnálom hogy tegnap nem hoztam új részt,

de időm sem volt gép elé ülni az iskola miatt...Ezért kárpótlásul

a tegnapi, és a mai részt is leírom nektek!:3 

Na de nem húzom tovább az időtöket, jó olvasást♥:)

------------------------------------------------------------------------------------------

~Szeptember 5. Csütörtök~ 

Anna már sokkal furcsább mint volt. Rose.. Hát róla semmit se tudok, már tegnap óta nem jön iskolába. Mikor elmegyek hozzá, a szülei azt mondják hogy nem akar velem beszélni azok után, amit tettem. Nem tudtam miről beszélt Rose, de egy percre megfordult az is a fejembe hogy talán tudja ogy elvettem a levelet Anna padjából. De honnan tudta volna? Nem látta hogy kutattam Anna padjába. Lehet, hogy a többiek elmondták neki, de ők nem ilyen "aljasak" . Lehet hogy valaki látta hogy kutattam Anna padjába, és elmondták neki. Bár.. Rose nem lenne ilyen önző velem soha, és egy iskolai napot sem hagyna ki, mert odáig van az iskoláig. Minden percben ha teheti, tanul. Rose egy olyan fajta lány, akit nem lehet olyan könnyen átverni se becsapni. Már az is megfordult a fejemben, hogy Anna úgymond, megbűvölte. És hogy ezt honnan veszem? Rendkívül furcsa volt szerdán az a vér szag, ami ráadásul Annáék házából jött, és még az is furcsa, hogy Danielék első látásra "beleszerettek" de amikor nem látják Annát tök normálisak, nem áradoznak róla. De mi lehet velük örökké az iskolában?! Csak nekem furcsa? 

Szerda este hajnalban arra keltem fel, hogy megint büdös volt. Amikor Anna jön az iskolába, örökké az árnyékos helyeket keresi, és ha akad módja, a napot kerüli. Ha testnevelésen kint vagyunk, Anna bent van Rose-al. Ennyire még senki se került engem, és hogy egy ember ennyire furcsa legyen, tehetség kell. Nem bírtam tovább, elmentem Rose-hoz. A szülei mondhatták azt, hogy nem akar velem beszélni, engem nem érdekelt. Akkor is felmentem hozzá, és elmondtam neki mindent! Rose szobájának az ajtaját becsaptam mögöttem, és nekiálltam a mondandómnak.

- Nem érdekel hogy mit mondasz, innen addig nem megyek sehova,

míg nem tisztáztunk egy két dolgot!

- Tűnj el a szobámból! Nem érdekelsz, felfogtad?! - mondta Rose idegesen.

- Nem megyek el, mert ezt tudnod kell, érts már meg! Elmondom azt amit akarok, és

válaszolnod se kell rá. De tudnod kell! És tarthatsz akármilyen hülyének, bunkónak,

egyszóval leszarom!

- Jó, mond! De utána menj el!

- Első sorban is mért nem jössz iskolába?! Soha nem hagynád ki a sulit holmi betegség miatt

sem! Te nem ez a fajta lány vagy Rose!

- Hagyjuk, nem fontos hogy miért nem megyek! Mond a többi mondandód, persze ha van!

- Oké. Második sorban is: Anna nagyon furcsán viselkedik, olyan furcsán, ahogy egy normális 

ember nem tud.! Nem tudom mi a furcsa Annában, de ki fogom deríteni! Akkor arról ne is 

beszéljünk, hogy szerda este vér szag volt a szobámba, ami Annáék házából jött! És ezt Beck-ék

is tudják bizonyítani, ha nem hinnéd el! És most megyek, nem kell válaszolj ha nem akarsz!

- Figyelj. Tudom, hogy Anna furcsán viselkedik, mert én is látom amit látok. És hiszek neked,

mert én is látom hogy valami nem stimmel Annával. De légyszi most menj el, egyedül szeretnék

lenni egy kicsit.

- Rendben, szia!

- Szia!

De hát ha Rose is látja hogy Anna furcsa, mért van vele? Ezt nem értettem. Mire hazamentem, sötét volt, így vacsoráztam, tévéztem és lefeküdtem aludni.

~Szeptember 6. Péntek~

A nap, amikor minden tök jó, és senki nem tudja elrontani a kedved, eszméletlenül jó érzés! Gondolom már ti is találkoztatok ezzel az érzéssel. Reggel a szokásos időben keltem fel, és a szokásos dolgokat csináltam meg. Minden a maga módján ment. Az iskolában az órák is olyanok voltak, hogy szinte nem is tanultunk. Vagy osztályfőnökim volt, vagy Informatikám vagy pedig Matek,Nyelvtan,Német. Ezeken az órákon szinte nem is tanultunk, jóformán semmit se csináltunk. Egész nap próbáltam elkerülni Annát, ami sikeresen ment. Anna olyan fajta lány, akit nem érdekel senki, saját magán kívül. Kissé egoista, mert egész nap azzal foglalkozott, hogy a smink-e gyönyörű legyen, meg hogy ennyire foglalkozik az öltözékével. De amikor odamentem a padjához, és elmondtam neki hogy mindent tudok róla. Illetve nem mindent, de nem adom fel a kutakodást.

Amint vége lett az iskolának, Daniel utánam futott.

- Sophi várj, mondanom kell valamit.

- Mit?

- Az a helyzet, hogy... hogy szeretlek Sophi!

- Hogy, hogy mi?!

- Jól hallottad. szeretlek.

• És megcsókolt.

Nem tudtam hogy mit szóljak, csak néztem Danielt, és megöleltem. Szerelmes vagyok belé, és voltam is. Nem tudtam mit mondjak neki, ezért csak egy szimpla "SZERETLEK" szó jött ki a számból és megcsókoltam. Hazajött velem, apának mindent elmondtam. Azt mondta hogy ne legyen az, hogy egy hét múlva ki dob engem Daniel, mert akkor csak összetörné a szívem. De hittem Danielnek, és hittem, hogy az életem jobb lesz. Annát meg megpróbálom elfelejteni, és új életet kezdeni. Kiiratkozok az iskolából, és megpróbálok új életet kezdeni. De ha Anna még furcsább lesz, kénytelen leszek visszamenni a régi iskolámba, és tovább figyelem Annát.