7. Fejezet

Sziasztok, drága olvasóim! Meg érkeztem a hetedik fejezettel, remélem

tetszeni fog!:) No de nem is húzom tovább az időt.:3 Jó olvasást. x)

-----------------------------------------------------------------------------

Mi lehet az a fontos dolog?!

Tegnap este óta félek. Legfőképp azért, mert hullák alá kellett bújjak. Nem hittem még most se el, hogy ezt meg tettem. De nem adhatom fel a keresést. Daniel reggel felkeltett, mert látta ahogy Anna a házunk előtt áll, és nézi az ablakomat. Megijedtem, ezért odamentem megnézni hogy még mindig ott áll e, és ott állt még mindig, majd amikor meglátta hogy ott vagyok rám mosolygott. Hirtelen el kezdtem félni. 

" Lehet hogy rájött hogy jártam a házukba tegnap este?" - gondoltam magamban.

De ez lehetetlen, nem láttak meg a hullák alatt. És ha mégis? Máma semmi kedvem sem volt iskolába menni, mert féltem. Apum azt mondta nem kell menjek ha nem akarok, mert meg érti hogy félek. Daniel se ment, mert itthon akart maradni velem. Nem szeretett volna egyedül hagyni itthon, nehogy valami bajom essen. Fél kilenckor Anna ismét ott állt a házunk előtt, és nézte az ablakomat majd rám mosolygott.. ISMÉT..El sem tudjátok hogy mennyire féltem. Ez a félelem idegileg és testileg is kikészített. Már közel voltam ahhoz, hogy elájuljak. Nem tudom mi volt velem, de ezt inkább hagyjuk ... 

**

A szobámban ülve el kellett gondolkodjak azon, hogy fojtatom e ezt az egészet, vagy inkább abbahagyom? Nagyon nehéz döntést kellett hozzak, mert ha rosszul döntök az a baj, ha jól az a baj .. Mert ha jól döntök valakinek csalódást okozok. Ha pedig rosszul, akkor magamnak. Nem tudtam mi tévő legyek.. Se naplóm, se semmim nem volt, amibe le tudnám írni a gondolataimat anélkül, hogy valaki el ne olvasná...

Egy óra után, meghoztam a döntést.. Nehezen ugyan, de meg! Folytatnom kell ezt az egészet, mert addig úgy sem alszok nyugodtan amíg meg nem tudom, hogy milyen titkot őriz Anna. Nem vagyok úgymond, titok függő, de ezt tudnom kell, mert ez miatt viselkedhet úgy ahogy Anna. 

Rossz volt ott állni Annáék házába, miközben leszúrtam egy embert és ordítva, sírva futottam ahogy csak bírtam. El kellett hogy menjek sétálni hogy ki szellőztessem a fejemet.

- Daniel el mentem sétálni! Majd jövök! Szia, puszi szeretlek.

- Rendben, menj nyugodtan. Szia, puszi szeretlek.

Majd becsapva az ajtót mögöttem, elmentem otthonról. Az utcán sétálva rájöttem, hogy az az egy megoldás van Anna titkának a felderítésére, ha megszerzem valahogy azt a kis dobozt. De hogyan ?! Annáék háza volt a következő. Ezért megfordultam, és hazamentem. Otthon csak egy kis levélt találtam, amit Daniel írt.

" El kellett menjek, majd jövök!

Puszi, szeretlek!

            - Daniel "

De mi dolga lehetett Danielnek? Eddig ha volt valami dolga mindig el mondta, de most egy "boltba mentem" mondatot se tudott írni .. Mi lehet a baja ?! Ááá, nem töprengek ezen.. Majd ha hazajön, megkérdezem azt a "fontos" dolgát.. Addig lefekszek aludni.
De ielőtt lefeküdtem, megkérdeztem magamban: "Mi lehet az a fontos dolog?!"