Sziasztok, drága olvasóim♥ Rettenetesen örülök a
6 feliratkozómnak, ami nem rég lett meg!♥ *.*
Na de nem is húzom tovább az időtöket. Jó olvasást♥
6 feliratkozómnak, ami nem rég lett meg!♥ *.*
Na de nem is húzom tovább az időtöket. Jó olvasást♥
------------------------------------------------------------------------------------
Sophiék mikor elköltöztek Londonba, azt nem vették figyelembe, hogy Anna követni fogja őket. Reggel, 7 órakor Sophi elindult az iskolába, és közben gondolkozott hogy milyen lesz új lánynak lenni..Útközben összetalálkoztam Rose-val Daniel-el, Austin-nal és Beck-kel. Az iskola felé menet közben, furcsa szag csapta meg az orrunkat. Olyan szag, ami egy héttel ezelőtt csapta meg az orromat. Ekkor az eszemben megfordult az is, hogy Anna ideköltözött. De vajon miért költözött volna ide?
Ezt el mondtam a többieknek, de azt mondták hogy ne hülyéskedjek.
- Nektek nem fordult meg a fejetekben az, hogy Anna ide költözött? - kérdeztem elgondolkodva.
- Nem. Ne beszélj hülyeségeket.. - mondta Austin.
- De..De ez a bűz..A furcsa képzelődéseim..Nem lehet véletlen!
- De, lehet véletlen! És ne beszéljünk most Annáról.. - mondta Beck.
Ekkor beértünk az iskolába. Mindenki minket bámult.Nem tudtam hogy mi olyan érdekes rajtunk hogy mindenki bámult.
- Két hét múlva -
Na szerintetek kit láttam az utcán? Azt hittem az ijesztő kalandunk véget ér amint elköltözünk, de nem..Honnan tudhatta hogy Londonba költözünk? Ezt nem értettem... Hogy fordulhatott ez elő?!
Az iskola második hete, és mi még mindig idegenek vagyunk ebben az iskolában...Egész suli idő alatt Anetton járt az eszem. Miért jött utánam?! Mit akar tőlünk?!
Miután vége lett az iskolának, Sophi a szobájában ülve gondolkozott hogy mit keres itt Anna.
Sophi apukája felkiabált hogy el megy, majd jön.
Oké - válaszoltam.
Apám este 6 óra után sem jött haza. Azt hittem valami baja esett, így ki derítettem hogy hol laknak Annáék. Miután kiderítettem hogy hol laknak, gondoltam másnap este elmegyek hozzájuk. Úgymond megint betörök este. Ezt szombat estére terveztem, mert akkor nincs iskola.
Szombat este. Eljött ez a nap is. Nem tudom, hogy miért teszem ezt, de abban biztos vagyok, hogy muszáj megtudnom az igazságot. Hogy Anna miért viselkedik ilyen furcsán. Amikor elmentem Annáék házához, a házuk előtt lévő bokorba elbújtam, hogy megvárjam hogy elmenjenek. Sophi a bokorból leskelődve várta hogy elmenjenek Annáék. Egész végig azon gondolkoztam, hogy készen állok e erre a lépésre.? De úgy éreztem hogy készen állok. Fél óra múlva Annáék elmentek a házból, így lecsaptam a lehetőségre hogy ismét kutassak a házukba. Az ajtó ismét zárva volt. Egy ablak se volt nyitva. Hirtelen észre vettem egy vasrudat, amivel fel tudtam feszíteni az ajtót. Mikor az ajtó kinyílt előttem, a testemet rettegés vette körül. Az ajtón belépve hullák vettek körül, ahol aztán egy idegen támadt rám. Láttam egy kést a földön, azt megragadtam és az idegent leszúrtam. Sírtam, üvöltöttem.
"Mit tettem vele?" - gondoltam magamban miközben sírtam. Egyszer csak hallottam Anna hangját. Már nem volt időm kifutni a házból, így muszáj volt elrejtőznöm. Nem volt más választásom, mint hogy a hullák alá bújjak. Nem tudom miért jöttem ide.. Egy embert hoztak, majd megölték. A sikítását hallottam csak, nem láttam hogy hogy ölték meg. Miután Annáék elmentek megint, fogtam az alkalmat, és kibújtam a hullák alól. Sikeresen kibújtam a hullák alól, hazafutottam. Ahogy csak bírtam futottam sírva. Hazaértem és apám még mindig sehol sem volt. Felmentem és lefürödtem. Egyszer csak kopog valaki az ajtón. Nagyon megijedtem. Aztán mikor kiabált, felismertem a hangját. Daniel volt az. Hirtelen nagyon megkönnyebbültem. Aztán végül apám is megjött, így nyugodtan feküdtünk le Daniel-el aludni.
Az iskola második hete, és mi még mindig idegenek vagyunk ebben az iskolában...Egész suli idő alatt Anetton járt az eszem. Miért jött utánam?! Mit akar tőlünk?!
Miután vége lett az iskolának, Sophi a szobájában ülve gondolkozott hogy mit keres itt Anna.
Sophi apukája felkiabált hogy el megy, majd jön.
Oké - válaszoltam.
Apám este 6 óra után sem jött haza. Azt hittem valami baja esett, így ki derítettem hogy hol laknak Annáék. Miután kiderítettem hogy hol laknak, gondoltam másnap este elmegyek hozzájuk. Úgymond megint betörök este. Ezt szombat estére terveztem, mert akkor nincs iskola.
Szombat este. Eljött ez a nap is. Nem tudom, hogy miért teszem ezt, de abban biztos vagyok, hogy muszáj megtudnom az igazságot. Hogy Anna miért viselkedik ilyen furcsán. Amikor elmentem Annáék házához, a házuk előtt lévő bokorba elbújtam, hogy megvárjam hogy elmenjenek. Sophi a bokorból leskelődve várta hogy elmenjenek Annáék. Egész végig azon gondolkoztam, hogy készen állok e erre a lépésre.? De úgy éreztem hogy készen állok. Fél óra múlva Annáék elmentek a házból, így lecsaptam a lehetőségre hogy ismét kutassak a házukba. Az ajtó ismét zárva volt. Egy ablak se volt nyitva. Hirtelen észre vettem egy vasrudat, amivel fel tudtam feszíteni az ajtót. Mikor az ajtó kinyílt előttem, a testemet rettegés vette körül. Az ajtón belépve hullák vettek körül, ahol aztán egy idegen támadt rám. Láttam egy kést a földön, azt megragadtam és az idegent leszúrtam. Sírtam, üvöltöttem.
"Mit tettem vele?" - gondoltam magamban miközben sírtam. Egyszer csak hallottam Anna hangját. Már nem volt időm kifutni a házból, így muszáj volt elrejtőznöm. Nem volt más választásom, mint hogy a hullák alá bújjak. Nem tudom miért jöttem ide.. Egy embert hoztak, majd megölték. A sikítását hallottam csak, nem láttam hogy hogy ölték meg. Miután Annáék elmentek megint, fogtam az alkalmat, és kibújtam a hullák alól. Sikeresen kibújtam a hullák alól, hazafutottam. Ahogy csak bírtam futottam sírva. Hazaértem és apám még mindig sehol sem volt. Felmentem és lefürödtem. Egyszer csak kopog valaki az ajtón. Nagyon megijedtem. Aztán mikor kiabált, felismertem a hangját. Daniel volt az. Hirtelen nagyon megkönnyebbültem. Aztán végül apám is megjött, így nyugodtan feküdtünk le Daniel-el aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése