5. Fejezet

Sziasztok! Így délben meghoztam az új részt,

ami remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást, puszi!

----------------------------------------------------------------------

2013.09.07 / Szombat reggel Daniel-el, és a szakításával.

Szombat van. Reggel már 8 órakor fent voltam Daniel-el, mert nem tudtunk aludni. Az volt a baj, hogy egy hét alatt hozzászoktunk ahhoz, hogy korán fent vagyunk, ezért voltunk fent már 8 órakor. Apám csak csodálkozott hogy ilyenkor már fent vagyunk. De hát nem mindenki tud aludni 11 óráig, vagy tovább.. A sokáig alvás amúgy sem az én stílusom, de most még inkább nem. Egész éjjel azon kattogtam, hogy mi lesz Rose-val ha elmondom neki hogy nem járok már ebbe a suliba. Vajon képes lenne az öngyilkossághoz menekülni, folyamodni?.. Bár Rose meg fogja érteni. Vagyis csak remélem hogy meg fogja érteni. Daniel-el folyton azon beszélgettünk hogy mi lesz Annával ha én elmegyek ebből a suliból, mert ahhoz elég jól ismerem Annát hogy elcsábítsa Danielt.. Lehet hogy rossz ötlet lenne elmenni?!.. Ezen még gondolkoznom kellene egy kicsit, mielőtt meghozom a döntést. Danielt nem akarom itt hagyni Anna miatt. Ha itt hagyom az iskolát Rose összetörik. Ezer olyan dolog van, ami miatt rossz lenne elmenni. De ha rosszul döntök? Vagy ha jól? Ááá, nem tudom. Nem tudom eldönteni, hogy mi tévő legyek. Anna olyan lány, aki nem szeret kibékülni. Lehet észre vette hogy eltűnt a padjából e levél.
Amikor rátaláltam a levélre, találtam egy kis dobozkát is, amit sajnos már nem volt időm elvenni. Inkább nem megyek el ebből az iskolából, mert ha akad egy olyan pillanat hogy azt a dobozt el tudom venni, akkor lehet hogy fény derül Anna nagy titkára. Rose valamit titkolhat, mert láttam rajta hogy ő tud valamiről, amiről én nem. De mi lehet az a titok?! Jobb lesz ha elmegyek este Annáék házához, és körülnézek a házukba egy kicsit. Tudom, hülye és rossz ötlet, de ha ez az egy módja van annak hogy kiderítsem hogy miért jön ez a bűz a házukból, és hogy miért viselkedik Anna ilyen furcsán, akkor muszáj ezt megtennem.. Nincs más választásom, vagy ha van is nem találom. El kell mondjam Danielnek, nem hazudhatok a szemébe, mert nem akarom hogy a kapcsolatunk egy hülye kis hazugságon alapuljon. Nem is akarom hogy ilyen hamar véget érjen. 
Daniel átjött hozzánk, így muszáj volt elmondanom neki. Ideges voltam, és egy kicsit féltem is hogy mit fog mondani.

- Szia - mondtam idegesen.

- Szia Sophi. Mi a baj? Látom hogy valami bánt..

- Semmi. Csak... Csak el kell mondanom neked valamit, aminek nem fogsz örülni szerintem.

- Na már alig várom.. *és leült az ágyra*

- Figyelj...Ma este hajnalban, azaz 00:00-órakor, átmegyek Annáék házába, úgymond betörök 

hozzájuk. Muszáj megtudnom hogy mit titkol ennyire Anna. És most mondj akármit, mert tudom hogy hülye ötlet, de nincs más választásom. Ha van is, nem találom.

- Mi a franc?! Nem ebben egyeztünk meg Sophi! Állj le, mert ha nem hazamegyek! De utána nem kell keresned se hívnod! - mondta dühösen felpattanva az ágyamról.

* elkezdtem sírni *

- Nem tudok mit csinálni. És ha most hazamész, és nem szurkolsz hogy ne essen semmi bajom, elfelejthetsz örökre! Nem hiszem el, hogy nem tudsz megérteni egy kicsit se!

- De nem érted meg hogy... Ááá, hagyjuk! 

- Mondjad csak nyugodtan.!

- Tudod mit? Ez a kapcsolat így nem fog működni, és az se érdekel ha máma hajnalban meghalsz!

- Ugye ezt most te sem gondolod komolyan? 

- DE! Nagyon is komolyan gondolom!

- Szóval eljutottunk idáig hogy szakítasz velem!..

- Te akartad ezt Sophi! Na én mentem. Nem kívánok sok szerencsét se! Szia! - mondta dühösen Daniel.

- Menj a francba te nyomorék! - Mondtam sírva.

Nem hittem el, hogy idáig el fogunk jutni. Hogy Daniel szakít velem egy apróság miatt. Bekapcsoltam a laptopom, felmentem facebookra, és át állítottam a családi állapotomat "Kapcsolatban" helyett "Egyedül álló"-ra .. Jöttek sorban a kommentek hogy mi történt mi történt.. 

Amikor az utolsó kommentet olvastam..Meglepődtem..Hogy miért? Mert Anna írta.

A kommentben a következő állt:

"Daniel végre az enyém lehet! És te végre eltűntél a képből!"

Nem hittem a szememnek. Fel akartam hívni Danielt, hogy ezt elmondjam neki, de akkor eszembe jutott hogy szakított velem. A laptopomat a földhöz vágtam, és be ültem a szobám egyik sarkába sírva. Nem akartam elhinni a történteket. Este hajnalba kinéztem az ablakon, és láttam hogy Annáék elmennek valahova. Így kaptam az alkalmat és kiszöktem a házunkból át Annáék házába. Az ajtó zárva volt, és akkor láttam hogy az egyik ablak nyitva van. Mikor bemásztam az ablakon, sírva menekültem ki a házból, mert a plafonról emberek lógtak, a fejük levágva. És ömlött a vér belőlük. Hazarohantam. Akkor felfutottam a szobámba, és kinéztem az ablakon. Épp jókor futottam haza, mert akkor jöttek meg Annáék. Két percre az is megfordult a fejembe, hogy ha ott maradok akár én is meghalhatok. Ekkor muszáj volt felhívom Danielt, akár szakított velem akár nem. Megkértem hogy jöjjön át, mert voltam Annáék házába és most nagyon félek egyedül. 

Ekkor Daniel átjött, és elmeséltem neki mindent.

- Istenem.. Jó hogy nem esett semmi bajod drágám! - mondta Daniel és megcsókolt.

- Most akkor nem szakítasz velem?

- Nem, mert annyira szeretlek, hogy nem tudlak elfelejteni.

- Én se kicsim! Szeretlek!

Daniel nálunk aludt. Éjjel történt ami történt. Ezt már nem kötöm az orrotokra. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Annáék elmennek ismét. De nem mentem át hozzájuk, mert nem mertem. Bevallom, féltem. Daniel, Austin, Beck, Rose és én új iskolába mentünk és el is költöztünk Londonba. De itt a kalandunk még nem ér véget.

Sokkal rosszabb dolgok történnek itt velünk, mint ahogy azt ti csak gondolnátok!

Hogy miért? MERT ANNÁÉK LONDONBA KÖLTÖZNEK!