8. Fejezet

Sziasztok! Késve ugyan, de itt van a nyolcadik
fejezet is! Tudom, nagyon sokat késtem vele,
de itt az iskola, így nincs időm blogolni is..:c

-------------------------------------------------

Nem foglalkozok vele. Belefáradtam. Abbahagyom.

"Nem foglalkozok Annával többet. Nem. Belefáradtam, hogy mindig csak gyűlnek a halott emberek a házukba. Nem. Ebből elég volt most már. Nem folytatom tovább. Ezzel csak magamat teszem tönkre." - gondoltam magamba.

Soha nem akarok többet tudni Annáról. 

Újból elköltöztünk. Újból új iskola. És újból a régi jól bevált beilleszkedés. 

Most Londonba költöztünk.

Amikor Londonba költöztünk, és találkoztunk az 1D-vel, a szám "tárva" maradt. Hihetetlenül jó érzés az 1D-vel találkozni ÉLŐBEN, és nem csak a gép előtt ülni, hallgatni a zenéiket, és közben a képeiket nézni. Ez az érzés olyan váratlanul jött. 

Amikor mentünk az a ház felé, amelyiket apám meg vette, közben zenét hallgattam. Gondolom tudjátok, hogy az 1D-t hallgattam, mivel ők a kedvenc bandám.

Szóval, amikor láttuk az 1D-t London utcáin sétálva, azóta azt sem hittem el, hogy ez valóban meg történt - igaz, van lehetőségem találkozni a többi kedvenc bandámmal is. Legalábbis remélem. 

" I think it went oh, oh, oh 

I think it went yeah, yeah, yeah 

I think it goes oh " - szólt a fülemben a Best song Ever című zenéjük. 

* Egy hét elteltével *

Egy hete lakunk itt. Az életem sokkal jobb, most, hogy Anna nincs a képben - és ennek nagyon örülök. Daniel-el ma hogy 1 éve vagyunk együtt. A legtöbb szerelmes pár - vagyis akiket én ismerek - 4 hónapnál tovább nem bírta. Szerintem ez az 1 év volt életem legjobb éve.

Ebben az 1 hétben nagyon sok minden történt velem. Köztük Annát el is felejtettem - még csak nem is gondolok rá. Hogy őszinte legyek, nem is érdekel.

* Két hét múlva *

Két hét múlva Daniel közli velem, hogy nem akar már tovább velem járni. 

- Sophi, beszélnünk kell. - mondta Daniel kissé remegő hangon. 

- Oké, mond.

- Szóval.. Nem bírom már tovább. Nem szeretlek már úgy, ahogy 1 évvel ezelőtt. - mondta könnyes szemmel.

- Szóval, szakítasz velem? - mondtam sírva.

Majd Daniel becsapta maga mögött az ajtót, és elment. 

Nem tudtam, hogy mi volt a baj, hogy szakított velem. Én úgy szerettem, ahogy még senki soha. És ezt érdemlem tőle!?

Felhívtam Rose-t, hogy jöjjön át, menjünk el sétálni. 

* A telefon kicsöng. *

- Szia. Rose, te vagy az?

- Szia Sophi. Igen én. Miért, mi a baj?

Majd sírva fakadtam.

- Gyere csak át, és menjünk el sétálni, útközbe mindent elmondok. 

Amint át jött, fel futott a szobámba, és elmentünk sétálni. Út közbe mindent elmeséltem neki.

- Csak azt az egyet nem értem, hogy miért szakított velem. - mondtam még mindig sírva.

- Sophi, ezt én sem értem.

Miközben sétáltunk, találkoztunk az 1D egyik fiú tagjával, Zayn-el.

- Héé, csajok! - ordított Zayn az utca másik oldaláról.

- Igen?! - kérdezte Rose.

- Nincs kedvetek sétálni?

- Ó, uram atyám! De, de van! - mondtam vigyorogva.

A második hét rettenetesül jól telt, attól eltekintve hogy Daniel szakított velem. De megfogadtam, hogy nem fogom visszafogadni viszont. 

" Ő cseszte el, hát igya meg a levét!" - gondoltam magamban.

Rose egy óra múlva közölte, hogy neki haza kell mennie. 

- Skacok, nekem haza kell mennem. - mondta Rose

- Oké menj nyugodtan, de előtte add meg a telefonszámod cica. - mondta Zayn "romantikusan".

Majd míg Rose megadta a telefonszámát, félrevonultak. 1 perc várakozás után Rose hazament, és Zayn vissza jött hozzám.

Közölte velem, hogy szerelmes belém. Nem hittem e fülemnek, komolyan mondom.

Majd megcsókolt.

Mielőtt elköszöntünk egymástól, adott két koncert jegyet a holnapi koncertjükre. Első sorba szóltak a jegyek. Az egyik jegyet megtartottam magamnak, míg a másikat odaadtam Rose-nak hogy jöjjön el velem.

Zayn a telefonszámom is elkérte, így én boldogan adtam meg neki. 

" I wanna hold you, wanna hold you tight 

I wanna hold you, wanna hold you tight (Oh Yeah! ) 

I wanna hold you, wanna hold you tight 

Yeah, teenage kicks right through the night! " - szólt a fülemben a dal a hazafele vezető úton.

Mérhetetlenül boldog voltam ezek után.

Amint hazamentem, Rose átjött, és kifaggatott hogy mi volt. Elmondtam neki hogy csókolóztunk, hogy elkérte a telefonszámom és hogy adott két jegyet a holnapi koncertjükre amik az első sorba szólnak. Az egyik jegyet oda is adtam Rose-nak, aki boldogan el is fogadta.